Kormány ígér többet a kutatásra – de a hibás e-ingatlanprojekt rontja a bizalmat

Tanács Zoltán bejelentése szerint a kormány a kutatás‑fejlesztésre fordított kiadásokat a GDP jelenlegi 1,3%-áról a következő négy évben közel az uniós átlagot jelentő ~2%-ra szeretné emelni, hosszabb távon pedig – az EU várhatóan rögzítendő céljai szerint – 3% a cél.

Kormány ígér többet a kutatásra – de a hibás e-ingatlanprojekt rontja a bizalmat

Tanács Zoltán bejelentése szerint a kormány a kutatás‑fejlesztésre fordított kiadásokat a GDP jelenlegi 1,3%-áról a következő négy évben közel az uniós átlagot jelentő ~2%-ra szeretné emelni, hosszabb távon pedig – az EU várhatóan rögzítendő céljai szerint – 3% a cél. A hivatalos kommunikációban a növelés vonzó makrogazdasági üzenetként jelenik meg, de a forrást, időzítést és prioritásokat kritikusabban kell értékelni: a költségvetési mozgástér korlátai, az esetleges átcsoportosítások és az uniós források feltételei jelentősen befolyásolják a megvalósíthatóságot, ezért rövid távon kevesebb a biztosíték, mint amilyet a közlés sugall.

A hírnek azonban közvetlen hatása lehet az ingatlanpiacra is. Ha valóban nő a K+F‑finanszírozás, az hosszabb távon élénkítheti a labor-, irodai és innovációs parkok iránti keresletet, felértékelheti az egyetemi és kutatói gócpontok közeli lakóingatlanokat, és újabb magán‑fejlesztői érdeklődést generálhat a „science‑city” típusú projektek iránt. Ugyanakkor a miniszter által említett ügyek – P2M szabálytalanságok és az e‑ingatlan projekt 22–23 milliárd forintos kifutása, amelyet gyakorlatilag újra kellett indítani – rontják a közbeszerzési és digitális ingatlanügyintézésbe vetett bizalmat. Az ingatlantranzakciók adminisztratív költségeinek és jogi kockázatainak növekedése csökkentheti a piac likviditását és lassíthatja a hitelügyintézést; fejlesztőknek és befektetőknek emiatt érdemes különösen szigorú jogi és projekt‑kockázatvizsgálatot tartani, valamint nyomon követni az uniós finanszírozás és a közbeszerzési vizsgálatok alakulását.