3 milliárd azbesztre — megoldás vagy félmegoldás a szennyezett településeknek?

3 milliárd azbesztre — megoldás vagy félmegoldás a szennyezett településeknek?

A kormány 3 milliárd forintos Azbesztmentesítési Alapról döntött, amelyre az önkormányzatok pályázhatnak az egészségügyi kockázatot jelentő azbesztszennyezés felszámolására; a forrásokból önkormányzati területeken túl magántulajdonú ingatlanok mentesítésére is lehet pályázni. A pályázathoz önerőt kell vállalni: megyei jogú városoknál a támogatás 30%-a, egyéb városoknál 20%, nagyközségeknél és községeknél 10% lesz. A kormányzati közlemény szerint a döntés hátterében a nyugat-magyarországi közterületi szennyezésre vonatkozó korábbi bejelentés áll, a forrást költségvetési átcsoportosítással hozták létre. MTI-s közlésről lévén szó, érdemes fenntartásokkal kezelni a kommunikált mennyiségeket és politikai hangsúlyokat: a részletek, kiírás feltételei és ütemezése még kritikusak lehetnek.

A piaci hatás rövid és középtávon kettős: egyrészt a konkrét azbesztfeltárások és -irtatások nyilvánossá válása rövid távon árnyomást és keresleti bizonytalanságot okozhat az érintett ingatlanoknál (árengedmények, hosszabb értékesítési idők), másrészt a program növelheti a szakipari keresletet (iritatómentesítők, hulladékkezelés), ami építőipari koncentrációt és árfelhajtó hatást eredményezhet bizonyos szolgáltatásoknál. A 3 milliárd forint összegszerűen valószínűleg korlátozott hatású az országos problémára vetítve: a pályázati sajátforrás követelmény különösen a szegényebb települések számára jelentős akadály lehet, így fennáll a kockázata, hogy elsősorban közterületek vagy önkormányzati ingatlanok kapnak prioritást, míg magántulajdonban maradó, de szennyezett ingatlanok piaci hátrányt szenvednek. A befektetőknek, ingatlanosoknak és helyi döntéshozóknak követelniük kell a részletes, független térképezést, átlátható prioritási listát és világos jogi, kármentesítési protokollt, különben a program PR-értéke nagyobb lehet, mint a tényleges piaci kockázatcsökkentés.